Baccano! – AZ anime

Már a Gale Shrine-on is akartam írni erről az animéről. csak a helyzet úgy hozta, hogy soha sem tudtam egy értelmes véleményt írni róla. Viszont így miután háromszor végignéztem, úgy érzem van egy értelmes elképzelésem az amúgy értelmetlen anime felvázolásához. (Egyszer ugye magamtól, egyszer mikor a barátom elkezdte nézni újra néztem majd később a Chrisline és Yon párossal)

Rögtön az elején a fejünkbe verik, hogy ennek a történetnek NINCS külön főhőse, így a nézőre hárul a feladat, hogy eldöntse kit tekint annak. Nálam igazából mindenki főhős volt kivéve három abszolút unszimpatikus személyt. Dallas azért mert egy kínai cserépedény, Évike meg azért, mert állandóan “Bátyus” Dallas! Hol vagy?”, Szilárd meg egy hatalom mániákus vénember.

A történet három cselekményszálon fut… EGYSZERRE! Szóval mikor már mindenki formára rágta a körmét egyszer csak bejön egy másik évszám egy másik hellyel és szidjuk a készítőket. De igazából így jobban összeáll a végére a kép, de az is lehet hogy nekem voltak felkiáltásaim, hogy „Akkor ezért!” meg „Aha…Szóval emiatt ilyen” 😀

A három fő történeti szál a Rolling Bootlegset, a Grand Punk Railroadot és a Drugs and Dominost(?) dolgozza fel.

1930 – Rolling Bootlegs
Egy alkimista 200 év után sikeresen kifejlesztette a halhatatlanág italát, pechére rágyulladt a ház. De nem kell ezen parát nyitni, mert sikeresen megment 2 üveggel a löttyből, amit igyekszik is minél hamarabb eljuttatni Szilárdhoz(WTF?). Elég kevés sikerrel, így az itóka kisebb vándorútra indul az arc folyamán.

1931 – The Grand Punk Railroad
A sorozatban a 2.-3. könyvet dolgozza fel, amik a “The Grand Punk Railroad” címet viselik és szerintem az animében ennek vannak a lebrutálisabb jelenetei. (Mondjuk manapság kinek mi a brutális…)

Az alap szituáció meg kész káosz! Van egy híres luxus vonat a “Flying Pussyfoot”. Nos erre a vonatra száll fel 2 maffia banda, 1 tolvaj páros és 1 szimpla rablóbanda. És ahogy a Russo és a Lemure familia tagjai egymás nyakának ugranak, elszabadul a pokol (Ladd Russo örömére). Ráadásul a maffián kívül valami más is tizedeli a népet, ez pedig az állítólagos Rail Tracer, a vonatokat üldöző démon.

1932 – Drugs and Dominos
Eve Genoard drámája a kedves bátyuskájával és a Runorata család tagjaival. Azt hiszem talán a Drugs and Dominos feldolgozása. És az egyetlen sztori ami nem tetszett. Az egészet igazából Isaac és Miria mentette meg, mikor indiánruhában kirabolták Évikét.

1933(?) OVA
Chane valahogy Jacuzziéknál köt ki, akik a Genoardéknál kötnek ki. Eközben Graham Spector őrült módjára tombol, mert Ladd-tesót elintézték a vonaton. Sok szép költői mondat után végül rájön, hogy itt az idő egy kis bosszúállásra a Genoardék háza táján, akik anno Russóéknak sok gondot okoztak. ÉS mi is lehetne annál jobb, mint MEGINT elrabolni szegény Eve-t? Hát véletlenül elrabolni Chane-t és ezzel  lényegében megidézni azt aki legyőzte Laddot.

Karakterek

A főhősös karakterünk Firo és ehhez hűen magánvisel néhány bishounenes vonást. Emellett igen érdekes udvarlási szokásai is vannak. (“Elhagytad a ruhád ujjáról a gombot!”) Úgy tűnik ezzel a módszerrel sikeresen megütötte a főnyereményt, ezért érdemes követni a példáját.

Ennist a könyvben és az OVA-ban nagyon kedveltem. Főleg, mert azért ő is benne van az Isaac-Miria páros hülyeségeiben (Lásd. Dominós eset) 😀

Isaac és Miria kellemes színfoltok voltak a sorozatban igen érdekes elképzelésekkel és zseniális csapatmunkával (és ötletekkel)XD

Az egészben az all-time favoritom a 200 éves-számító-shota, Czeslaw Meyer volt, aki már az első részben telepakolta a vonatot robbanóanyaggal, aztán Russo-bácsit arra kérte, hogy nyírjon ki mindenkit, cserébe eme kedves bácsi lepuffantotta a fejét. Néha úgy éreztem, hogy Narita minden dühét szegény gyereken vezeti le, mivel Ő büszkélkedhet a legbrutálisabb halálokkal.

ÉS igazából, ha most minden kedvenc karakteremről megemlékezést kívánnék tartani, akkor az animében csak egy képkockára feltűnő Nile-ig mindenki benne lenne és erősen elspoilerezném az egészet:D

De azért így még kiemelném Graham Spectort, aki még Ladd Russonál is őrültebb elmebeteg állat.(Mellesleg Ladd #1 rajongója) Erre nincs is jobb szó! 😀 A pasas imád törni, zúzni és nem csak tárgyakat.  Kb. annyira kiszámíthatatlan, mint az áprilisi időjárás. Az egyik pillanatban békésen filózik valamin, a másik pillanatban önelégült mosollyal töri be az egyik csatlósának fejét.

Végeredmény:

ÍGY kell zseniális animét csinálni. ÍGY! *rámutat a DVD Boxra* Mert tényleg ez az-az anime amit eddig 5/5 ember élvezett és egy maradandó név lett 😀 A karakterek, mind nagyon szerethetőek (kivétel Szilárd na meg Dallas és egyéb névtelen emberek) és kivételesen VÉGRE eltekintettek a sablon karakterektől és próbáltak valami egyedit belevinni! Ez pedig dicséretes dolog.

Mint adaptáció remekül megállja a helyét a Haruhi animével ellentétben, amiben szóról-szóra ugyanaz van, mint a könyvben. De ha a szövegek és a történések egy kicsit meg is lettek változtatva a hangulatot tökéletesen sikerült eltalálniuk 😀 Úgyhogy minden elismerésem a staff-é, na meg Ryohgo Naritáé (Az a férfi egy zseni. Egy Őrült Zseni!)

Aki megnézi és nem riad el egy kis (tényleg minimális) gore-tól, nem fogja a fejét az Isaac-Miria páros hülyeségein annak garantáltan lesz egy jó napja 😀 A teljes megvilágosodást meg senki se várja 6 rész után, mert az scak a 13 részben jön el.

Ősszpontszám? Öm…. Ha lehetne, akkor 10/20… De mivel tíz a max… Legyen… 10!!

Emlékezetes idézetek (Nitta szabadfordításban)

-Lenyűgöző! Egy valódi géniusz vagyok. . . . Elnézést, csak használni akartam a ‘géniusz’ szót. – Graham Spector

-‘Az élet vidám.’ Na most ezt ismételd el 100.000-szer! Megőrülsz s a fájdalom füstként illan el! – Graham Spector

Nem, ez jó, a pénz jó. Nem tudom pontosan miért, de mindenki azt mondja, hogy a pénz jó. – Graham Spector

A vonatrablás az mikor vonattal mész a célig, rabolsz. és vonattal jössz vissza, ugye? – Isaac Dian